A „menny” magyar szó eredetileg az égboltra utalt (ld. mennykő, mennydörgés), de a 12. sz. végére felvette a túlvilági hely – ti. ahol Isten és angyalai vannak – jelentést is (ld. mennyország, mennybe jut). A bibliai világképben nincs külön szó a fizikai égboltra és a túlvilági mennyre, ugyanakkor nem is azonosítja teljesen az eget a mennyel, a látható égboltot a láthatatlan világgal. – A „menny” és a „mennyek országa” kifejezés miatt is fontos tudni, hogy az ég/menny fogalmát a héber [sammájim] és a görög is [uranoi] többes számú alakban használja, két okból. (1) A héber többes számú alaknak elvont főnév képző funkciója is van („egek” = „az Ég” = Isten), illetve (2) a rabbinikus elképzelés szerint az égnek három rétege van: az első ég a madaraké, a második ég az angyaloké, a harmadik ég Isten jelenléte (vö. 2Kor 12:2). A látható égbolt tehát kvázi „átmegy” a láthatatlan mennybe (Mk 13:26, 1Thessz 4:17, ApCsel 1:9-11, Jel 1:7 vö. Ef 2:2).
