Jehova Tanúi szervezetében a hívőknek 1935 óta két „osztálya” van. Az egyik az ún. „szellemmel felkent” Tanúké, akiknek a száma 144.000 (vö. Jel 7:4, 14:1), és akiket Jehova az 1. század óta folyamatosan hív el arra, hogy majd Krisztussal együtt uralkodjanak az égből, ezért ők „égi reménységű” Tanúk. Közülük kerülnek ki pl. a vezetőtestület tagjai. Jelenlegi létszámuk (2021) világszerte több mint 21.000 fő, de ez a szám régóta évről évre ingadozik – a szervezet szerint azért, mert Jehova pótolja az időközben hitehagyott felkenteket. A többi 8.7 millió Tanú mind „földi reménységű”: őket az armageddoni csata után a földi paradicsom várja, örök élet egészségben, jólétben. A két csoportot az Őrtorony Társulat bibliai hivatkozásokkal is igyekszik megkülönböztetni: a 144.000 „felkent” = a „kicsiny nyáj” (Lk 12:32), a megszámlálhatatlanul „nagy sokaság” (Jel 7:9) = a „más juhok” (Jn 10:16).
MEGJEGYZÉS: A Jn 10:16 szerint Jézusnak más juhai is „vannak”: akkor, az 1. sz-ban, és nem 1935 után; a kifejezés a nem zsidó származásúakra vonatkozik. A Lk 12:32 az üldözéstől félő tizenkét apostolok kis nyájának szól, nem utal 144.000-re. A Jel 7 szerint pedig a nagy sokaság van a mennyben, és a 144.000 a földön, ahol éppen azért lesznek elpecsételve, hogy őket ne érhesse a földi kataklizmák pusztító hatása. Az Újszövetség csak egy, közös hitről, reménységről, elhívásról tud (Ef 4:4-5, 2Pt 1:1), minden a „Felkent”-ben hívő ember egyúttal Isten újjászületett, Lélektől felkent gyermeke, az új szövetség részese stb. és az Újszövetséget ilyen emberek ilyen embereknek írták. Az Újszövetség nem tud olyan emberekről, akik hisznek ugyan Krisztusban, de nem születnek újjá, nem Isten gyermekei, nem az új szövetség részesei stb.