Arabul „körüljárás”, tágabb értelemben „zarándoklat” – A szunnita iszlámban a hitéleti „oszlopok” [arkán ad-dín], az Öt Pillér egyike. Mohamed 630-ban elfoglalta Mekkát, a Kába szentélyt a bálványoktól megtisztította, újraszentelte, a rítus pogánynak tartott elemeit eltörölte. Magukat a pogányokat kitiltotta, a felnőtt muszlimok számára viszont kötelezővé [fard] tette, hogy – fizikai és anyagi képességüktől függően – legalább egyszer az életében elzarándokoljanak a mekkai Szent Mecsethez [Al Maszdzsid al-Haram], a Kába szentélyhez.
A zarándoklat időponthoz kötött, az többnapos rítus az iszlám holnaptár szerinti 12. hónap [Dzúl Hiddzsá] 8-13 között történik. Aki máskor jár Mekkában, „látogatást” [umra] végezhet, ami rövidebb és kevesebb rituális elemet tartalmaz, mint a haddzs, meg is lehet ismételni, de több umra sem ér fel egy teljes zarándoklat áldásaival.
Mint minden zarándoklat, ez is egyszerre külső és belső utazás: a muszlimok engedelmességének és testvériségének több millió fős demonstrációja, az ítélet napjának várása, a gonosznak való ellentmondás, a bűnök bocsánatának elnyerése, az arab vallási identitás („Ábrahám vallása”) megerősítése. A zarándoklat legfontosabb elemei: a rituális tisztaság állapota, amit fehér ruha jelképez [ihrám], a Kába hétszeri körüljárása [tavaf], az Ibrahim lábnyománál való imádkozás, Hádzsar kétségbeesett futkosására emlékezve a Szafa és Marva dombok közötti hétszeri ide-oda séta [sza’j] és ivás a Zam-Zam forrásból; az Arafat fennsíkon való bűnbánati ima és a Muzdalifa sátortáborban való éjszakázás; a Sátánt [Iblísz] jelképező három oszlop, illetve (2004 óta) egy fal szimbolikus „megkövezése” [rami al-dzsamarát]; emlékezés Ibráhím fiának (Iszmail) feláldozására állatáldozattal [qurban], az ember helyett levágott bárány vére egyúttal el is törli a bűneit; a haj leborotválása (férfiak) vagy végének levágása (nők), végül a Kába újbóli körüljárására [tavaf].
A hagyomány része Mohamed sírjának meglátogatása Medinában. Ezután jön a többnapos Íd al-Adhá áldozati ünnep, amely Ibráhím – fiát is feláldozni képes – engedelmessége előtt adózik tisztelettel, vidámsággal, sok édességgel. Aki elvégezte a haddzsot, használhatja a Haddzsí melléknevet.