Arabul szunní – Az iszlám legnagyobb ága, amelybe a muszlimok kb. 85%-a tartozik (a másik két ág a síita és az ibádí). A név vsz. „a próféta hagyománya” [szunnat an-nabí], illetve „a hagyomány népe” [ahl asz-szunna] kifejezésből ered, amely a 7-8. muszlim polgárháborúktól kezdve a síitákkal, kháridzsitákkal és másokkal szembeni többségi identitást jelölte.
Mohamed fiú utód nélkül halt meg, így halála után a muszlim közösség vezetése körüli vita (választás vagy öröklés) szakadást okozott. A szunniták szerint alkalmas és választott férfinak kell vezetnie: a négy Helyesen Vezetett Kalifa [al-khulafá ar-rasídún] Abú Bakr, Omár, Oszmán és Alí volt. A síiták szerint az utód csak Mohamed „háznépének” [ahl al-bajt] tagja lehet, és Mohamed eleve Alít, unokaöccsét és vejét jelölte meg utódjaként, tehát ő az első igazi kalifa. Az eltérő álláspontok az iszlám korai alakjainak és történetének ellentétes szunnita-síita értékeléséhez, illetve a napjainkig tartó szunnita-síita ellenségeskedéshez vezetett.
A főbb szunnita eszmei és gyakorlati sajátságok, fogalmak és irányzatok a következők.
A vallásgyakorlat 5 „oszlopa” [arkán]: (1) saháda – a hitvallás: „Nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája” (2) szalát – a napi ötszöri rituális imádság Mekka felé fordulva, arab nyelven, (3) zakát – a kötelező alamizsnaadó a szegények megsegítésére és a vallási intézmények támogatására, ami a kereset 2,5 százaléka, (4) szaum – a muszlim holdnaptár szerinti Ramadán havi böjt, amikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, dohányozni, nemi életet élni, (5) haddzs – a mekkai zarándoklat, legalább az életben egyszer.
A hittan 6 „csomója” [aqída]: (1) az egyistenhit [tauhíd], amely szerint nincs más Isten, csak Allah, (2) Allahnak küldöttei [raszúl] és prófétái [nabí] vannak, akiket a népekhez küld, (3) Allah a küldötteinek lapokat [szuhuf] vagy könyveket [kutub] küldött le kinyilatkoztatásul, (4) Allah szolgái az angyalok [maláika], (5) Allah az ítélet napján [jaum ad-dín] vagy feltámadás napján [jaum al-qijáma] számon kéri az emberek minden tettét, (6) az elrendelés vagy sorshit [qadar], amely szerint Allah előre tudja, sőt előre eldönti az emberek földi sorsát, haláluk pillanatát és örök sorsukat. A hatodik pont a koráni szövegekben még nem szerepelt, csak az iszlám első nagy hittani belviszálya (isteni szuverenitás vs. emberi szabad akarat) után került be a hittani pontok közé; a síiták az ember szabad akaratát vallják.
A prófétai hagyományoknak [hadísz] 6 elfogadott gyűjteménye van. A 4-5 jelentős vallásjogi iskola [hanafí, sáfií, málikí, hanbalí és záhirí] és a 2-3 elfogadott hittani irányzat [asarí, máturidí és atharí]. Korunkban ráadásul különféle helyi és nemzetközi lelkiségi mozgalmak és irányzatok is küzdenek azért, hogy ki képviseli „az igazi” szunnita iszlámot (vahhábí, barelví, deobandí, szalafí, tálib, quránista, iszlamista, modernista, progresszív, feminista stb.).
A szunnita iszlám – a nagyrészt síita Irak, Irán, Azerbajdzsán, illetve az ibádí Ománi Szultanátus kivételével – az iszlám világ többi részében az uralkodó irányzat, kb. 1.5 milliárd ember tartozik bele. A szunnita világ központja Mekka és Medina a mai Szaúd-Arábiában.