Jézus

Jézus Krisztus a keresztény vallás alapítója. Az i.sz. 1. században élt zsidó férfi, hívei számára a megjövendölt, századokon át várt, és eljött „messiás” [héber masíach, görög khrisztosz = „(olajjal) felkent”, azaz felhatalmazott), illetve „Isten Fia” és az „Ember Fia”, az emberré lett Isten. A Jésúa az ókori zsidóságban elterjedt személynév volt, jelentése kb. „JHVH a szabadítás” vagy „JHVH megszabadít”. A magyar „Jézus” szó a héber Jésúa görögösített alakjából [Iészusz] származik, a „Krisztus” pedig vsz. a görög szó latin változatából [Christus].

Jézus i.e. 3. körül született, és i.sz. 30 körül halt nyilvános kínhalált, római keresztre feszítés által, de a kereszt csak az 4-5. sz után lett a keresztények egyetemes szimbóluma. A Jézus fogantatásáról, születéséről, földi életéről, tetteiről, tanításairól, váltsághaláláról, feltámadásáról és mennybe meneteléről szem-, fül- és kéztanú hívei számoltak be. Így született az „evangélium”, azaz „jó hír” műfaja: pl. Evangélium „Márk szerint” [kata Markon], azaz tollából. Az „Apostolok cselekedetei” sem csupán a világba kiküldött tanítványok tetteiről szól, hanem a Lelke által láthatatlanul velük munkálkodó Krisztus történetének a folytatása. Mindennek világnézeti, teológiai és hitéleti jelentőségéről pedig a Pál, Péter, János, Jakab és Júdás által írt apostoli levelekben lehet olvasni.

Jézus Betlehemben született, de Názáretben nevelkedett, illetve Názáretben és Kapernaumban élt, vsz. innen ered „a názáreti” gúnynév [héber Jésúa ha-Nocrí, görög Iészusz Nazóraiosz]. Építészként [tektón] dolgozott, fával, kővel, fémmel egyaránt, tehát nem csak ács volt. Nevelőapja „közismerten” József, szülőanyja Mária [Mirjam] volt, és az evangéliumok több fiú- és lánytestvért is említenek. Maga Jézus nőtlen volt. Az evangéliumokban részletezett szolgálata 2-3 éven át tartott. Bár nem volt „rabbí”, annak szólították. Egyéneket és tömegeket tanított, illetve egyének és tömegek látták természetfeletti jeleit, csodáit, amelyek hívei számára kivételes istenképéről, emberismeretéről, a természeti erők, démonok, betegségek és a halál feletti uralmáról, azaz mennyei származásáról tanúskodtak. Alakja a kortárs zsidóságot megosztotta, az őt messiásként elutasító zsidóságból a római kor után a rabbinikus judaizmus és a ma ismert izraelita vallás jött létre, amely Jézust a „hamis messiások” [msíché seker] közé sorolja. A Jézusban hívő, benne a messiást és az emberré lett Urat látó zsidók és nem zsidók nemzetközi közösségéből született meg pünkösdkor az ún. kereszténység, az Egyház.