Latinul „Fényhozó” – a lux = „fény” és fero = „hozni” szavakból – A görög-római csillagászatban és mitológiában az eltérő források szerint Éosz / Aurora hajnalistennő neve [foszforosz / lucifer], vagy a fiának a neve, akit fáklyával ábrázoltak, a római folklórban pedig Venus mint „Esthajnalcsillag” egyik jelzője [lucifer és noctofer, azaz fényhozó és éjhozó].
A Bibliában Ézsaiás próféta Babilon királyáról mond próféciát. A 14:12 szövegének metaforájában („Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag!”) álló héber kifejezés [hélél ben sáchár = „fénylő, hajnal fia”] a latin bibliafordításban (Vulgata) nem névként, hanem csak jelzőként [lucifer = fényhozó] szerepel (Ézs 14:12).
Az ókeresztény kommentár irodalomban a lucifer főnévi alakként [Lucifer) a Sátán neve lett, amikor – elsőként vsz. Origenész – összekapcsolták a „fényhozó” [latin lucifer, görög foszforosz] alakját a Lk 10:18 („Láttam a Sátánt villámként leesni az égből”) és a Jel 12:9 („És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak … levettetett a földre, és vele angyalai is levettettek”) szövegével. A hélél = Lucifer értelmezés Augustinus után az egész nyugati egyházban elterjedt, a 16. sz-i reformátorok azonban írásmagyarázati hibaként elutasították.
# A mormon vallásban Lucifer egy idősebb testvérünk, aki fellázadt a mennyei Atya és Jézus megváltásterve ellen, és vele együtt a testvérek egyharmada.
# A szabadkőműves mozgalom állítólagos Lucifer-imádata alaptalan állítás (Leo Taxil hoax).
# A modern sátánizmus irányzataiban Lucifer felvilágosult, pozitív hatalom, az akarat megtestesítője.
# A modern Wicca természet-kultusz egyes irányzataiban Diana testvére, illetve párja.