A mormon vallásban kétféle papság van: az alacsonyabb „ároni papság” és a magasabb „melkisédeki papság” (T&Sz 107:1). A melkisédeki papságot az angyalként megjelenő Péter, Jakab és János ruházta Joseph Smith-re és Oliver Cowdery-re 1830/31 körül (T&Sz 27:12-13 128:20 vö. Joseph Smith története 1:72), és ők adták tovább a felhatalmazást kézrátétellel.
A melkisédeki papságot (hiv. 2Móz 28:1 Zsid 5:4 7:12-12) minden ároni papságot viselő férfira vagy fiúra ráruházhatják, és ezzel elder, főpap, pátriárka, hetvenes vagy apostol hivatalába rendelhetik (T&Sz 84:18-25 107:18-21). Az elder felhatalmazása a tanítás, keresztelés és a Szentlélek adományozása kézrátétellel, illetve kisgyermekek megáldása. A főpap felhatalmazása az egyházban való intézkedés és irányítás, egy cövek, misszió, tanács, püspök elnöksége. A pátriárkák olyan főpapok, akik pátriárkai áldásokat adnak az egyház tagjainak, Isten személyes üzeneteit adva át nekik. A Hetvenesek Kvóruma különleges tanúk, akik a Tizenkét Apostol Kvóruma alatt vesznek részt az egyház irányításában. Az apostolok is különleges tanúk az egész világ számára, közülük kerül ki a Tizenkét Apostol Kvóruma, akik az egyház ügyeit igazgatják az Első Elnökség vezetése alatt. Mind megkapják a papság összes kulcsát, de csak az Elnök használhatja őket.
MEGJEGYZÉS: A Bibliában a Zsidókhoz írt levél szerzője „Melkisédek” [Malkícedeq] rejtélyes alakját Krisztus előképeként használja, csupán tipologizál, nem konkrét papi rendről beszél. Ráadásul állítja, hogy a Melkisédek „rendje” szerinti örök papság – a folyamatos közbenjárás szolgálata – kizárólag és átruházhatatlanul Jézusé (Zsid 7:24), mert csak ő halhatatlan (Zsid 7:2-3,15-16,24 stb.).