A héber rúach ha-qódes, görög pneuma hagion, illetve a latin spiritus sanctus magyar fordítása először „Szent Lélek” volt (ld. Károli Biblia, ortodox teológia), később a katolikus és protestáns szóhasználatban elterjedt az összevont „Szentlélek” alak (vö. Szentírás, szentbeszéd, szentlecke, szentatya stb.), egyes 20. sz-i kisegyházakban pedig a „Szent Szellem” alak.
# A szent szellem a mai izraelita vallásban Isten éltető, ihlető és megszentelő erejét vagy magát Istent jelöli.
# Az iszlám szentírásában, a Koránban is megjelenik [ar-rúch, rúch al-quddusz], de a muszlim értelmezési hagyomány Gábriel arkangyallal [Dzsibríl] azonosítja.
# A háromságtagadó vallási közösségek (unitáriusok, Jehova Tanúi, krisztadelfiánusok) szerint a Lélek csupán személytelen isteni erő (ld. arianizmus).
# Az Utolsó Napi Szentek tanításában a Lélek a harmadik isten az Atya [Elohim] és a Fiú [Jehova] mellett (ld. triteizmus), egyes mormon tanítók pedig különbséget látnak a Holy Spirit (Szent Lélek) személye és a Holy Ghost (Szent Szellem) mint erő között.
# A „Jesus Only” Egyesült Pünkösdista Egyház (UPCI) szerint Isten neve Jézus, és a Lélek csak időben harmadik megnyilvánulási formája, nem külön személy vagy alany (ld. modalizmus).