A 16-17. sz-ban egyes radikálisan biblicista, anabaptista és antitrinitárius közösségek visszatértek a szombat [sabbát] ünnepléséhez (ld. 16. sz-i erdélyi szombatosok), a 19. sz. közepén pedig a millerita mozgalomból kinőtt adventista felekezetek egy része lett „szombatos” (Sabbatarian) vagy „hetednapi” (Seventh-day). Felfogásuk szerint a szombatnapi nyugalom Isten „örök” rendelkezése, így a hűség „próbaköve” még az új szövetség idején is.
MEGJEGYZÉS: A keresztények az apostoli idők óta Krisztus feltámadásának napján, a hét első napján: vasárnap jönnek össze Krisztus feltámadását (és nem a vasárnapot) ünnepelni (Mk 16:2 Jn 20:19 ApCsel 20:7 1Kor 16:2). A vasárnap a hét első napjaként az ókeresztény irodalomban is „az Úr napja” [küriaké hémera], az új kezdet, az új élet ünnepe.