A latin templum = „szent tér(ség) / hely / épület” szóból – A római vallás a kifejezést csak a római istenek szentélyeire használta, itt imádkoztak, áldoztak és jósoltak az augurok. A latin nyelvű keresztények csak lassan vették át és alkalmazták a szót a saját épületeikre, amelyek az oktatásnak és az istentiszteletnek adtak helyet.
Az izraelita vallásban csak egy „templom” volt, a jeruzsálemi Szentély. Az izraelita Szentély az áldozati szertartások helye volt, de az épületben oktatás is folyt. A külső, udvari részen („népek udvarán”), ahol az áldozati állatokat meg lehetett venni, a nem zsidó származású, de izraelita hitre térő prozelita is megállhatott imádkozni, de nem mehetett beljebb. Jézus „templomtisztítása” (Mt 21:12-13, Mk 11:15-17, Lk 19:45-46, Jn 2:13-17) is az udvar területén történt, nem magában a Szentélyben.
# Az Utolsó Napi Szentek szakrális épületei is a „Szent Templom” nevet viselik, bár az ott végzett „templomi munka” minden szempontból eltér a bibliai épület funkcióitól.