Az angol triage = „(fontossági) kategória” szóból – A sürgősségi ellátásból átvett teológiai alapelv, lényege a hittani meggyőződések osztályozása eltérő jelentőségük alapján. Segít tudatosítani a teológiai (vita)témák valódi jelentőségét, őrizni a felekezetek egységét befelé és az egyetemes egyház határait kifelé, illetve fenntartani a közös istentisztelet, szolgálat lehetőségét.
A teológiai triázs előzménye egy elterjedt maxima: „Lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet”. Több egyházi vezető fogalmazott már meg valami hasonlót, ezért is tulajdonították a mondást pl. Augustinusnak, Melanchtonnak, Peter Meiderlin-nek (Rupertus Meldenius) és újabban Marko Gospodnetic-nek (Markantun de Dominis). – A modern triázs metafora teológiai alkalmazása Richard Albert Mohler amerikai teológustól ered (Southern Baptist Seminary), de a triázs kategóriáinak száma ma már szerzőnként eltérő.
Leegyszerűsítve, elsődleges fontosságúnak tekinthető [1a] az Üdvözítő személye (Isten hármassága, Krisztus kettős, istenemberi természete, a Szentlélek személy volta) és [1b] az üdvösség útja (Krisztus helyettes áldozata és feltámadása alapján; Isten kegyelméből, hit által, jótettekre). Másodlagos fontosságúak a [2a] formai dolgok (egyházszervezet, szentségek), [2b] Isten láthatatlan munkálkodását (karizmák, kiválasztás és szabad akarat) és [2c] a jövőt illető dolgok (utolsó idők, végső dolgok).
A keresztény felekezetek hitvallásai az első kategóriában megegyeznek (ld. ökumené, evangéliumi aliansz), az eltérések a második kategóriába esnek.
# A „szekták” esetében ez fordítva van: elsődleges dolgokban eltérnek az egyetemes keresztény hitvallásoktól, és másodlagos dolgokat hangsúlyoznak túl, tesznek a közösségvállalás vagy az üdvösség feltételévé, ezzel rombolják a szeretetet, szétszakítják a közösséget.