A héber él, eloah = „isten” jelentésű szó többes számú alakja. Ha utána az ige többes számban áll, akkor az elohim = „istenek”, ami a népek isteneire és általában túlvilági lényekre utal. Ha egyes számban áll az ige, akkor az Istenségre utal (JHVH-ra), ui. a héberben a többesszám ragja [-im, –ót] az elvont főnév képzésének nyelvtani eszköze is. A gyakori kettős kifejezés: JHVH elohim jelentése „az Örökkévaló Istenség” (vagy: „Isten, aki éltetni fog”).
Az elohim bibliai szóhasználata tág jelentéskört mutat: mindenféle nem e világi lényre vonatkozik, mint (1) JHVH, (2) az „istenfiak” [bné elohim], akiknek egy része (3) „hírnök”, azaz „angyal” is [héber malakim, arám irín, görög angeloi], illetve akik közül kerülnek ki (4) a népek istenei vagy démoni szellemek (3Móz 32:17 sedim ~ elohim), illetve (5) az elhunyt ember lelke (1Sám 28:13).
# Az Utolsó Napi Szentek tanításában Elohim az Atya „neve” lett (ahogy a Fiú „neve” Jehova).