Az Utolsó Napi Szentek hitvallásának címe „A Hittételek” (korábban „Hitcikkelyek”). Joseph Smith Jr. fogalmazta meg egy újság (Chicago Democrat) számára, 1842-ben a Times and Seasons mormon folyóiratban is megjelent, 1880-ban pedig hivatalosan is a „Nagyértékű gyöngy” szentírás-gyűjtemény része lett.
Tartalmi szempontból a Hittételek néhány pontja osztja a keresztény felekezetek meggyőződését: (1) trinitárius hitvallás, (11) a lelkiismereti önrendelkezés igénye, (12) az államhatalomnak való engedelmesség vállalása, és (13) egy általános morális hitvallás (13). Néhány pont egyes kortárs felekezetek tanaival polemizál, mint pl. hogy (2) az embernek nincs Ádámtól örökölt bűnös természete, csak a saját vétkeiért felel, (3) Krisztus engesztelése nem csak a kiválasztottaké, hanem az egész emberiségé lehet.
A többi pont a sajátos mormon tanításokra csupán utal, azokat nem fejti ki, vagy hallgat róluk: (3) az Evangélium nem csupán jó hír arról, amit Isten Krisztusban tett értünk (ld. 1Kor 15. fej.), hanem „törvényei és szertartásai” is vannak, (4) amelyek között nem csupán a hit, a bűnbánat és a hitvalló bemerítés szerepel, hanem, hanem a Szentlélek közlése kézrátétellel, (5) amit azonban – a prédikálással együtt – csak olyanok végezhetnek, akik az újszövetségi apostolokéval azonos prófétai elhívással és felhatalmazással rendelkeznek, ebből következően (6) „az ősegyházi szervezetet” tekintik mintának, tehát nem csak tanító, pásztorok és evangélisták vannak, hanem kinyilatkoztató próféták és apostolok is, illetve (7) a karizmák közé sorolják a kinyilatkoztatást és a látomást is. (8) Isten szavának tekintik a Bibliát – amennyiben helyesen van fordítva, és a „Mormon könyve” is Isten szava, illetve (9) megjelenik a folyamatos kinyilatkoztatás igénye. Végül kiderül, hogy (10) a mormonok önmagukban látják az elveszett tíz zsidó törzs visszaállítást, hiszik, hogy Jézus Amerikában fog visszatérni, és hogy akkor újra eljön a földi paradicsom (ti. a millennium).
A mormon vallás későbbi tanfejlődését mutatja mindaz, amit A Hittételek nem említ: a (3) a titkos szertartásokat (ld. Szent Templom), a (8) Smith saját „ihletett” bibliafordítását (Joseph Smith Fordítása) és a „Nagyértékű gyöngy” szentírás-gyűjteményt, a (9) a folyamatos kinyilatkoztatásból születő „Tan és a szövetségek” szentírás-gyűjteményt, stb.