Az iszlám síita ága szerint a muszlim közösség igaz vezetői csak Ali leszármazottai, az imám-ok (tkp. „előimádkozók”) lehetnek, akiket a hibáktól való „mentesség” [‘iszma] jellemez, és a Korán ihletett értelmezői. Létfontosságú szerepük miatt az ún. „tizenkettes” síita irányzat híveinek egyik neve imámí, az irányzaté imámíjja. A síita imamátus eszmei ellentéte a szunnita kalifátus.
