A latin millennium = „évezred” szóból – A bibliai Jelenések könyvében olvashatunk arról, hogy Jézus Krisztus visszatérése és győzelme után a Sátán „ezer évre” [khilia eté] egy „szakadékba” vettetik, és elkezdődik Krisztus ezeréves földi uralma (Jel 20:2-7). Az „ezer év” szó szerinti vagy jelképes értelmezését illetően már az ókeresztény egyházban is eltérő vélemények éltek együtt. A keresztény felekezetek közös reménysége Krisztus visszatérése (parúzia), az „Isten országa” vagy a „mennyek országa” eljövetele (ld. „Miatyánk”). Ennek időpontja ismeretlen, a spekuláció pedig tilos és értelmetlen (Mt 24:36,42,44, 25:13, Mk 13:33, Lk 12:40, 17:20, ApCsel 1:7, 2Thesz 2:1-2).
A témáról szóló szétszórt bibliai szakaszok értelmezése és egybefoglalása a századok során eltérő elképzelésekhez vezetett. Az óegyházban az ún. premillennizmus volt általános (Krisztus visszatérésével eljön a királyság, ezer évre / hosszú időre), Augustinus révén terjedt el az amillennizmus (a királyság az egyház jelenlegi korszaka), a reformáció után a posztmillennizmus (az egyház terjedése a királyságba torkollik, Krisztus csak ez után jön vissza), a 19. sz-ban pedig a diszpenzacionalizmus (Krisztus két lépésben jön vissza: először a felhőkig, elragadva a hívőket, a hét éves nagy nyomorúság végén pedig a földre jön vissza ítélni és uralkodni ezer éven át). A khiliazmus vagy millennizmus teológiai jelentősége másodlagos (ld. teológiai triázs).
Ellentéte: amillennizmus. NEM = millenarizmus, millerita