Arabul (vízhez vezető) „ösvény” vagy „út” – A sivatagi kultúrában keletkezett iszlámban az Allahhoz vezető út, az iszlám hit és életmód metaforája. A saría öröknek tekintett isteni szövetség, ami a Koránban és a Szunnában található, és ami mindig is e szövegek értelmezése és alkalmazása – tehát a jogtudomány [fiqh] – révén konkretizálódott. Mondhatni, a saría az ideál, a fiqh pedig a gyakorlat. Ebből következik, hogy a saría nem időtlen, változatlan, vegytiszta és egyetlen. Egyrészt a Korán és a Szunna értelmezése a századok során igen eltérő vallásjogi iskolák [madzhab] sorához vezetett. Másrészt vallási jog lévén eleve hiányzik belőle az állami közigazgatás eszköztára – ezért volt a világi jog [qánún] meghatározása a kalifa hatásköre. Végül, mindig a helyi kultúra szokásjogával keveredett.
MEGJEGYZÉS: Az iszlám világban régóta tartó belső feszültségek egyik oka éppen a saría jellege és szerepe körüli egyet nem értés. A legtöbb mai muszlim többségű állam közigazgatásában a saría, iletve a fiqh legfeljebb a családjog szintjén érvényesül. Egyes vallási-politikai mozgalmak azonban figyelmen kívül hagyják, vagy teljesen vallási alapra akarják helyezni a politikai-közigazgatási berendezkedést, illetve a modern kor által felvetett kérdések megoldását.