Arabul „utód” vagy „helyettes” [khalífa, t.sz. khulafá] – Mohamed, az iszlám prófétája fiú utód nélkül halt meg, ez volt a szunnita-síita szakadás kiváltó oka, illetve a szunnita kalifátus és a síita imamátus eszmei ellentétének forrása. A muszlimok többsége úgy látta, hogy az utódlást [khiláfa] nem a háznépen belüli [ahl al-bajt] örökléssel kell megoldani, hanem alkalmas férfi megválasztásával.
A szunniták számára a négy Helyesen Vezetett Kalifa [al-khulafá ar-rasídún] Abú Bakr, Omár, Oszmán és Alí volt. A síiták számára Alí volt az első igazi kalifa, Alí fiainak leszármazottai, az imámok [imám] pedig a muszlimok legitim vezetői. A kalifátus egy nemzedéken át sem tartott, 661 után örökletes dinasztiák jöttek (Omajjádok, Abbászidák stb.) egész 1924-ig. A kalifátus vallási alapú politikai intézmény lett.