Az iszlám síita, főleg „tizenkettes” ágának vallásjogi iskoláját [madzhab] nevezik így a 8. sz-ban élt Dzsafár Asz-Szaddiq nyomán. A szunnita vallásjogi iskoláktól részben eltérően jogforrásként síita hadísz-gyűjteményeket is figyelembe vesz, illetve nagy teret enged az idzstihád gyakorlásának. Ezért egyes öröklési, adózási, kereskedelmi és házassági törvények (pl. ideiglenes házasság) eltérnek a szunnita iskolákétól. A dzsafarí vallásjognak két iskolája jött létre, de mivel az akhbarí szinte kihalt, az uszulí vált napjainkban uralkodóvá. Ez utóbbiban azért hangsúlyos az idzstihád, mert az önálló jogi véleményért „megküzdő” [mudzstahíd] vallásjogász a Rejtőzködő Imám, az eljövendő Mahdí akaratát közvetítve vezeti a síita közösséget az aktuális jogi problémák megoldásában, így maga a törvényhozás is rugalmas marad, legalábbis a szunnitához képest (vö. taqlíd.)
