A Koránban a 17. szúra címe [Al-Iszrá], amely utal Mohamed, az iszlám prófétájának egy álmára vagy látomására [rujá], a Jeruzsálembe tett éjszakai utazásra [iszrá], illetve a mennybe való felemelkedésére [mirádzs]. A Koránban csak 1-2 mondat utal az eseményre (Q 17:1 vö. 1:60), aminek a hagyomány szerint az a lényege, hogy Mohamed Mekkából („a Szent mecsettől”) egy Buráq nevű, emberarcú szárnyas „lovon” – Dzsibríl arkangyal kíséretében – Jeruzsálembe vitetett, „az igen távoli mecsetbe” [al-maszdzsid al-aqszá]. A népszerű, egyesített változat szerint (al-Bukhari 9:608) Jeruzsálemben „a próféták egy csoportja várta őket – Ábrahám, Mózes, Jézus és mások – és valamennyien Mohamed vezetésével imádkoztak a jeruzsálemi templomban. Utána Mohamed a mennybe emelkedett, áthaladt a hét égen, ismét találkozott a prófétákkal, de immár mennyei valójukban látta őket, majd a Paradicsomot és végül Allahot is meglátta.
Mohamed megkapta a napi ötven imára vonatkozó parancsot (amit lefelé menet Mózes tanácsára ötre lealkudott), és ezután kapta meg az Iszlám alapvető hittételét [saháda] azzal a kitétellel, hogy az Allah küldötteibe vetett hit része a közöttük való „különbségtétel” elutasítása. Ezt a Korán ki is fejti: Mohamed ugyanolyan próféta, mint Jézus, Mózes és a többi (Q 4:163-165 40:78), lényegében mind ugyanazt az üzenetet adták át (Q 2:136-137), minden más próféta csak abban az értelemben próféta, mint Mohamed, így pl. Jézust sem lehet többnek tekinteni, mint prófétának (vö. Q 3:59 7:35 21:7-8), azaz többnek, mint ami Mohamed.
Hadíszok szerint, amikor Mohamed másnap a követőinek elmondta, hogy Jeruzsálemben járt az éjjel, egyesek óvatosságra intették, mások feltétel nélkül hittek neki (Abú Bakr), ellenségei pedig – szó szerint véve a látomást – bizonyítottnak látták, hogy Mohamed csaló (a jeruzsálemi Szentélyt i.sz. 70-ben lerombolták).