Omár, azaz Umar ibn al-Khattáb (583-644), a szunnita iszlámban a Mohamed utáni második kalifa (634-644). Mekkai qurajsita, pogányként ellenezte az iszlámot, és Mohamedet meg akarta ölni, 616-ban muszlimmá lett családtagjai hatására mégis áttért, és ő volt az, aki először nyilvánosan imádkozott a Kába szentélynél. Tudott írni és olvasni, képzett harcos volt. Vallásossága, bölcsessége, akaratereje és szervezői készsége révén a medinai időszaktól mindvégig nagy tekintélye volt.
Omár irányította a szaszanida perzsák és a bizánciak elleni hódító hadjáratokat, az általa alapított helyőrségekből később nagy városok lettek (pl. Kúfa, Bászrá). Megszervezte az iszlám birodalom és tartományai közigazgatását, a bírói, rendőri, kincstári stb. hivatalokat, elrendelte a törvénykönyvek szerkesztését. 637-ben Jeruzsálembe látogatott, a dzimmí lakosságra vonatkozó rendeleteket adott ki, és a zsidóknak megengedte, hogy a városban és a Templom-hegyen imádkozzanak. Az ivóvíz és mezőgazdaság érdekében csatornákat építtetett. 638-ban elrendelte a hidzsra utáni időszámítást (A.H.), renováltatta a Kába szentélyt, és bevezette a Ramadán havi éjszakai imádságot. Medinában, hatalma csúcsán gyilkolta meg egy perzsa rabszolga. – A csak Alít kalifának tekintő síita hagyományban Omár megítélése negatív.