Oszmán, azaz Uszmán ibn Affán (573/576-656), a szunnita iszlámban a Mohamed utáni harmadik kalifa (644-656). Mekkai qurajsita volt, aki még 611-ben lett Mohamed követője Abú Bakr hatására. Mohamed unokatestvére, illetve veje is volt. A többi kalifához képest nem volt erőteljes személyiség. Kb. 70 évesen vette át a kalifátust, és folytatta a vallási és birodalmi közigazgatás szervezését, illetve további katonai sikerek révén a hódítást. Idős kora miatt sokat támaszkodott családtagjaira, amiért nepotizmussal, korrupcióval, a Korán rendelkezéseinek elvetésével vádolták meg (többek között Áisa és Alí). Bár a mai napig vita tárgya, hogy mi minden vezetett az ellene való felkeléshez, orgyilkosok végeztek vele, és titokban kellett eltemetni. Halálát követte az első muszlim polgárháború (656-661).
Oszmán a Korán eltérő recitálási módjai, értelmezési nehézségei és az ebből fakadó viták miatt kezdeményezte a szöveg standard kiadását és terjesztését, de az arab ortográfia hiányosságai miatt ez a folyamat a 10. sz-ig tartott. A csak Alít kalifának tekintő síita hagyományban Oszmán megítélése negatív, és úgy tartják, hogy a Korán szövege már Mohamed életében kész volt.