Arabul „értelmezés” vagy „magyarázat” – A Korán kommentárja, illetve a kommentár-irodalom mint műfaj neve. A Korán-értlemezés történetének szakaszai a következők: a formálódás időszaka Mohamedtől a 10. század elejéig (at-Tabaríig), illetve a klasszikus időszak a 10-14. századig (Ibn Kathírig), amelyet a napjainkig tartó modern időszak követ. Általában a klasszikus muszlim tafszír sajátsága, hogy a szöveg lehetséges forrásaival, hagyományozásával, esetleges romlásával és helyreállításával nem foglalkozik (az ilyen kutakodást blaszfémiának ítélné). A modern tafszír irodalom pedig szinte teljesen a klasszikus korszakra épül, sokszor csupán azt ismétli (újabban egyre több klasszikust publikálnak angolul). A legjelentősebb klasszikus kommentátorok, filozófusok, történészek, vallásjogászok és hadísz-tudósok, akikre ma is gyakran hivatkoznak:
- Abdalláh ibn Abbász-nak (megh. 687), Mohamed unokaöccsének, vagy a sáfíita szótáríró Madzsd ad-Dín Muhammad al-Fírúzábádínak (megh. 1414) tulajdonított Tanwír al-Miqbász
- Muqátil Ibn Szulajmán (megh. 767) műve, a legrégebbi teljes és jó állapotban fennmaradt Tafszír,
- a perzsa származású, a dzsarírita iskolát megalapító Muhammad ibn Dzsarír at-Tabarí (megh. 923), műve, a Dzsámí al-Baján vagy Tafszír at-Tabarí
- a perzsa mutazilí, de szunnita körökben is népszerű Abú al-Qászím Mahmúd ibn Umár az-Zamakhsarí (megh. 1144) műve, az Al-Khassáf
- a sáfíita Fakhr ad-Dín ar-Rází (megh. 1209) műve, a Tafszír al-Qabír
- a málikita al-Qurtubí (megh. 1273) műve, a Tafszír al-Qurtubí
- a perzsa származású, hanbalita szúfí, Taqí ad-Dín Ahmad ibn Tajmíjja (megh. 1328) műveiből
- a szír születésű, sáfíita Iszmaíl ibn Umár Ibn Kathír (megh. 1373) máig legnépszerűbb műve a Tafszír Ibn Kathír
- „a két Dzsalál”, azaz a sáfíita Dzsalál ad-Dín al-Mahalli (megh. 1459) és tanítványa, az egyiptomi Dzsalál ad-Dín asz-Szujútí (megh. 1505) műve, a Tafszír al-Dzsalálajn (alJalalayn).