Lexikon

Arabul „gyenge” – Az iszlám hadísz-tudományban a „gyenge” minősítésű közlések neve.

Arabul „dinasztia”, átvitt értelemben „állam” vagy „kormányzat” [al-daula] – Az iszlám sajátsága, hogy nem csupán vallás, hanem civilizáció, amelyben a vallási elem minden más társadalmi elemre kihat, illetve ezeket szabályozni kívánja (politika, gazdaság,...

Arabul „hívás” – Az „iszlámra hívás” az iszlám hirdetése nem muszlimoknak. Az iszlám tanítása szerint eleve mindenki muszlimnak születik, ezért az iszlámra nem lehet „áttérni”, csak „visszatérni”.

Arabul „(meg)vallás” – Az iszlámban kulcsfogalom, pl. „az iszlám vallás és politika” elválaszthatatlan egysége [iszlám dín va daula], az iszlám eszkatológiában az ítélet napja tkp. a „megvallás napja” [jaum ad-dín], a síita ágban a hittan vagy hittudomány [uszúl...

Az angol dispensation = „elosztás” / „rendelkezés” szóból – Keresztény eszkatológiai és hermeneutikai álláspont Izrael és az egyház viszonyát, Krisztus visszatérését és ezeréves királyságát illetően. E szerint Isten elkülöníthető rendelkezési korszakokban...

A gör. dokeó = „látszani” szóból. Krisztológiai eretnekség, valószí­nű­leg gnosztikus eredetű elképzelés, amely szerint Krisztus nem valóságos emberi testben élt közöttünk, hanem csak egy annak látszó fantomtestben jelent meg. Képviselői az ókori gnosztikusok és...

Donatus, 4. sz-i karthágói püspök nevéből. Nem eretnekség, hanem hitéleti szélsőség, amely a Diocletianus-féle észak-afrikai keresztényüldözések (304-305) után keletkezett az ún. traditorok („átadók”, ti. a Szentírást a pogány hatóságoknak kiszolgáltatók)...

Síita hátterű, ezoterikus jellegű vallási-etnikai közösség, amelyet a 11. sz-ban egy iszmailí misztikus tanító, Hamza ibn Alí ibn Ahmad alapított. Ma kb. 1 millió drúz él főleg Szíria, Libanon és Izrael területén, amerikai és európai diaszpórájuk lassan növekszik....

Arabul „védett” – Az iszlám területén élő valamely „könyves nép” (zsidó, keresztény stb.) tagja, aki nem akart „visszatérni” az iszlámra, ún. „védett státuszba” [dzimma] került. Ez sajátos kötelességekkel és kiváltságokkal járt. A klasszikus vallásjog szerint a zsidó...

Az iszlám síita, főleg „tizenkettes” ágának vallásjogi iskoláját [madzhab] nevezik így a 8. sz-ban élt Dzsafár Asz-Szaddiq nyomán. A szunnita vallásjogi iskoláktól részben eltérően jogforrásként síita hadísz-gyűjteményeket is figyelembe vesz, illetve nagy teret enged...